Mert azért mi sem születtünk ruhástól. S a regényben ezeket a szavakat adja a nagy szobrász egyik korai mesterének ajkára, amely életre szóló útbaigazít í ás kív ít í án lenni: ív "Örülö löök, lö k, hogy maga nem erkölcs ölcsö lcsöös. s. Az erkölcs ölcsö lcsöss össé sség ég több ööbb fiatal festőőt tett töönkre (sic! ), mint tudomásom szerint bármi áármi más á ". Hogy milyen fogalma van a szerzőnek az erkölcsről, mindebből kiviláglik. Az erkölcsöt ugyanis azonosítja í ítja a prüdériával. Nyilván nem ismeri a Tízparancsolatot. Elképesztő rövidlátása máris 17 PoLíSz lelepleződik, amikor ugyanez a mester pár oldallal odébb még nyomatékosabb tanácsot ad a fiatal Rodinnek: azt, hogy ne hazudjon (ti. a művészetében). De hát a "Ne hazudj! " nem az erkölcs egyik alapvető követelménye? Mintha valaki a matematikában nem tudná, hogy mennyi: kétszer kettő. Egyik kijelentésével agyonüti a másikat. A probléma igazában akkor éleződik ki, ha az irodalomtörténész, meg persze az alkotó is, elvként fogadja el a freudi tételt a libidó mindent meghatározó szerepéről, elsősorban a művészetben.
(Utunk, 1984. jan. 20. ) A regényíróként és szociográfusként ismert Beke György elbeszéléseiben és rajzaiban a valóságirodalom eszközeivel bemutatott hőseinek lelki tusakodásait ábrázolja egyazon kisebbségi magyar alapállásból. Erkölcsi torzulások, önzés, irigység, vagy éppen ellenkezőleg, nagylelkűség, szeretet, de még a családi viszályok is a kisebbségi életben magukon viselik az alávetettség, a félelem öntudatot porlasztó bélyegét, ez pedig megnehezíti vagy éppen meggátolja azokat a döntéseket, amelyek a nemzeti szabadságukban élők számára magától értetődőek. A kisebbségi novellahősök... Tovább A regényíróként és szociográfusként ismert Beke György elbeszéléseiben és rajzaiban a valóságirodalom eszközeivel bemutatott hőseinek lelki tusakodásait ábrázolja egyazon kisebbségi magyar alapállásból. A kisebbségi novellahősök majdnem mindig kettős próbának vannak alávetve, és ez a gúzsbakötöttség önmagában is fájdalmas tiltakozás az emberhez méltatlan nemzetiségi kiszolgáltatottság ellen a boldog/boldogtalan huszadik században.
Az állat boldogan veti magát hanyatt, pirosló, nyákos nemi szervét kidugja. A kisfiú mosolyog, cirógatja a kutya hasát, ahol alig nőtt szőr. Finom, puha a bőre. A kutya elégedetten szuszog. Miután megérkezik a nagypapa, csakhamar felmegy a padra, elidőzik kicsit, majd hóna alatt két élettelen madártesttel tér vissza. – Mi az, fiúkám? – simogatja meg unokája fejét. – Meg Megölted őket? – mereszti a szemét a kisfiú. – Élve csak nem ffőzheti meg őket nagyanyád! A nagypapa arcát mosoly szeli ketté: – Hiszen te meg a kakassal vitézkedtél, ha jól hallottam! A kisfiú elpirul, mint akit rajtakapnak valami szégyellni való dolgon, de egy pillanat múlva büszkén kihúzza magát: – Nem engedtem el a llábát! t! – dicsekszik. – V Végig szorítottam, nem tudott szabadulni! – Ügyes vagy – dicséri meg a nagypapa, azzal viszi be a galambokat a konyhára, s fordul is ki egy perc múlva. – Gyere! – int a fiúnak. – Morzsolunk a csirkéknek. A kamrába mennek, a nagypapa tekeri a kézi morzsolót, a kisfiú dobálja a kürtőbe a kukoricacsöveket, egyiket a másik után.
A történelemben – hangoztatja Lukacs – nemcsak az idő múlik, nemcsak folyamatok teljesednek ki, és satnyulnak el, hanem kulturális és szellemi értékek is keletkeznek, megmaradnak és elavulnak. Ha van értelme az európai összefogásnak, ha van létjogosultsága a több száz milliós új birodalomnak, akkor a benne részt vevő népek és nemzetek szellemi, gondolati sokszínűsége, egymás mellett élése és egymásra hatása az értelme – és akkor Európa nem csupán "Ázsia nyugati fé félélszigetkéje é " lesz. éje Nem letehető, érdekes és sokrétű olvasmány a Magyar ír írá rások ások. Aki történész, bizonyosan nem először értesül egy sor eseményről, de először olyan kutató véleményéről, aki magyar eredettel éss ffél évszázadnál hosszabb amerikai tapasztalattal rendelkezik. Imponáló történelmi olvasottsággal (összefoglalásokkal és részlettanulmányokkal) és lebilincselő emlékekkel a magyar "olvasnivalókr ókró ókr król ól". A könyv két fejezete is beszél a magyar történelmi regényről, a történelem és az irodalom e sajátos kapcsolódási területéről, e kettősség folyamatos gondjairól (természetesen szintén 1789hez, illetve 1848-hoz kapcsolódóan) és a jövő lehetőségeiről.