A Pesti Színházban kortárs évadot hirdettünk. A tavaly bemutatott Az apa című előadásunk egy drámaian sokakat érintő helyzetet, az Alzheimer-kórral és az időskori leépüléssel foglalkozó kérdéseket feszegeti. A Bella Figura a humor segítségével kapcsolatainkkal, mindennapi hazugságainkkal szembesíthet. A kő csak látszólag német történet. Mindannyiunk feladata, hogy szembe tudunk-e nézni önmagunkkal, cselekedeteinkkel, családunk történetével és azzal, hogy minderre miként hatott a világtörténelem. A lényeg, hogy olyan történeteket meséljünk a nézőknek, amelyek az ő történeteik. Vagyis közös ügyünk. Ha jól tesszük a dolgunk, együtt sírunk és röhögünk – önmagunkon. *** Rudolf Péter 1959-ben született Budapesten. Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, színházi és filmrendező, producer, forgatókönyvíró, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 2020-tól a Vígszínház igazgatója. Nős, két gyerek édesapja. Felesége Nagy-Kálózy Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész. Nyitókép: Földházi Árpád
Rudolf Péter szerint a kapitalizmus racionalizmusa nem kedvez sem a színháznak, sem az igényes televíziós produkcióknak, filmeknek. Bár mindketten sok filmben játszottak, a színpad világa is vonzza őket, sőt Nagy-Kálózy Eszter azt vallja, hogy a mesterségbeli tudást ott lehet igazán megszerezni. Érdekes, de szerelmük nem igazán a szakmához kötődik, bár látásból és hallomásból ismerték egymást. Végül egy közös barátjuk mutatta be őket egymásnak; s Eszter számára ez szerelem volt az első látásra. Hogy a magánéletet a szakmaisággal hogy sikerült összeegyeztetni? Úgy, hogy mindketten tisztelik és szeretik a másikat nemcsak magánemberként, hanem színészként is. Így nagyon jól tudnak együtt dolgozni; legyen szó színészetről, rendezésről, vagy akár gyermeknevelésről, családi ügyekről. Rudolf Péter a szakmával kapcsolatban azt mondta: beszélgessünk, ez a lényeg! Mégpedig a színházon, filmen, irodalmon keresztül, hiszen így lehet a legjobban fontos üzeneteket közvetíteni, és egy-egy kényes témával kapcsolatban árnyaltan fogalmazni.