- Micsoda? - kérdeztem nyújtózkodva és ásítozva. - Teljes generálozás. - O, az n a g y m u n k a. - K ü l ö n ö s e n nagy; téged fogunk generálozni. - A, igen? - válaszoltam. A pokolba - g o n d o l t a m. 246 - Főnix módjára a lángok közé fogod vetni ma gad, a z t á n kiemelkedsz a h a m v a i d b ó l. - Készen állok - m o n d t a m. - Ú g y d ö n t ö t t e m, hogy a következő évben n e m c s a k fánkot fogok enni. Szókratész r á m vigyorgott és azt m o n d t a: - Bár csak ilyen egyszerű lenne. Most kicsavarodott áram körök és elavult szokások kusza egyvelege vagy. Meg fogod változtatni cselekvési, g o n d o l k o d á s i, álombéli és világszemléleti beidegződéseidet. A m i jelenleg vagy, az n e m sokkal több, m i n t rossz szoká sok tömkelege. M e g k e z d t e a t á m a d á s á t. - A pokolba, Szókratész, m á r l e k ü z d ö t t e m n é h á n y k e m é n y akadályt, é s m o s t is m i n d e n t megteszek, amire csak képes vagyok. Tudnál n é m i megbecsülést tanúsítani irántam? Szókratész hátravetett fejjel nevetett.
Az orvos átadta a röntgenleleteimet. - A lába szé p e n javul, Mr. Szokatlanul jól, m o n d h a t n á m. De óva intem: ne nagyon reménykedjen. A bal esete természetéből a d ó d ó a n nemigen valószínű, h o g y újra t u d majd tornázni. - Semmit n e m szóltam. H a m a r o s a n b ú c s ú t intettem a szüleimnek, és fel szálltam egy lökhajtásos gépre. Ideje volt visszatér n e m Berkeleybe. Rick kijött é r t e m a repülőtérre. N á l a és Sídnél lak t a m n é h á n y napig, a m í g egy régi b é r h á z b a n n e m ta láltam egy garzonlakást, a c a m p u s mellett. M i n d e n reggel, m a n k ó i m a t szorosan m e g r a g a d v a, e l m e n t e m a t o r n a t e r e m b e, és e d z e t t e m a súlyzógé p e k e n, majd k i m e r ü l t e n b e l e z u h a n t a m az úszóme dencébe. Ott a víz felhajtóerejének segítségével eről t e t t e m a lábaimat, a fájdalom határáig próbálgatva a járást - m i n d i g, m i n d i g a fájdalom határáig. Később a g y e p e n feküdtem, a t o r n a t e r e m mögött, és nyújtottam az izmaimat, h o g y visszanyerjem a hajlékonyságot, a m e l y r e s z ü k s é g e m lesz az elkövet k e z e n d ő edzéseken.
A b o l d o g s á g titkát, t u d o d, n e m akkor lehet ni, ha t ö b b r e törsz, h a n e m h o g y h a kifejleszted a ke pességet, h o g y élvezd a kevesebbet. Elégedettnek é r e z t e m m a g a m, a h o g y figyeltem 4 varázslatra, m e l y e t végrehajtott. N e m voltak komp likációk, n y o m a s z t ó kutatások, elkeseredett vállal kozások. Szókratész a testen belüli kincstárat ta m e g n e k e m. Szókratész b i z o n y á r a észrevette, h o g y elálmod (>/• t a m, m e r t hirtelen m e g r a g a d o t t a hónaljamnál, lel emelt, és olyan m a g a s r a feldobott, h o g y majd nem b e v e r t e m a fejem a m e n n y e z e t b e! M i k ö z b e n lee»< t e m, lelassította a z u h a n á s o m a t, és újra talpra állí tott. - C s a k biztos a k a r t a m lenni b e n n e, h o g y a mon d a n i v a l ó m végére is odafigyelsz. M e n n y i az idő? Kissé elgyötörten a rövid repüléstől, azt válaszol' t a m: - H á t, rajta v a n a g a r á z s óráján - hajnali két ÓM h a r m i n c ö t perc. - T é v e d é s!
Amióta ismerem, l á t t a m m á r mérgesnek, s z o m o r ú nak, g y e n g é d n e k, k e m é n y n e k, viccesnek, sőt gond terheltnek is. A s z e m é b e n a z o n b a n m i n d i g ott csillo gott a boldogság, akkor is, ha könnyekkel volt tele. Hazafelé sétálva Szókratészra g o n d o l t a m. A h o g y az utcai l á m p á k alatt h a l a d t a m, az á r n y é k o m foly ton nőtt, a z t á n m e g csökkent. Egy kavicsot r ú g t a m be a sötétbe, m i k ö z b e n a l a k á s o m h o z közeledtem, h a l k a n l é p d e l t e m a diófa ágai alatti kis garázsom hoz vezető kocsifeljárón. N é h á n y óra választott el c s u p á n a hajnaltól. F e k ü d t e m a z ágyban, d e n e m t u d t a m aludni. A z o n t ű n ő d t e m, vajon megfejthetem-e valaha Szók ratész b o l d o g s á g á n a k titkát. A b b a n a pillanatban ez m é g fontosabbnak t ű n t, m i n t a háztetőkre ugrálás. 222 Ekkor e s z e m b e jutott a névjegy, amit k a p t a m tőle. G y o r s a n felkeltem az ágyból és felgyújtottam a vil lanyt.
182 183 szállt. - Jövő s z e r d á n gyere át egy italra hozzám... m o n d t a, és e l m o s o l y o d v a fájdalmas arckifejezése m e n m é g hozzátette: - Gyógyteára, természetesen. A lakásomtól egy háztömbnyire szálltam le a busz ról. Majd szétrobbant a fejem. Az az érzésem voll, m i n t h a elveszítettük volna a harcot, és m é g mindi;; ütötték volna a fejemet. M e g p r ó b á l t a m csukva tartani a s z e m e m, a m e n n y i r e csak lehetett, miközben egy háztömbnyit sétáltam a házunkig. Most m á r érteni, milyen lehet v á m p í r n a k lenni - gondoltam, a nap fény ölni tud. Az alkoholgőzbe fulladt mulatozásból két dolgot t a n u l t a m m e g: először is, h o g y s z ü k s é g e m v a n rá, h o g y ellazuljak, és hagyjanak ellazulni; másodszor p e d i g felelős választást tettem: n e m iszom többé; n e m éri m e g. Ezen túl p e d i g az élvezet, amit az ivás nyújtott, eltörpült amellett, amilyen ö r ö m ö k e t kezd t e m tapasztalni. - Szókratész, n e m v a g y egy cseppet sem megren dűlve?